Hogyan csökkenthető a diagnosztikai módszerek téves figyelemfelkeltő és téves megnyugtatási aránya

A diagnosztikai módszerekkel kapott eredmények állításai (pozitív vagy negatív) hasznos módszerek esetén nagyon szoros kapcsolatban állnak a páciens állapotával (egészséges vagy beteg), de tökéletes egyezés csak nagyon kevés alkalommal van. Helyes a klasszifikáció, ha betegeket pozitívnak (valódi pozitívak), az egészségeseket pedig negatívnak (valódi negatívak) diagnosztizálja a módszer. Többnyire azonban lesznek téves diagnózisok is, azaz olyan betegek, akiket negatívnak (álnegatívak) és olyan egészségesek, akiket pozitívnak (álpozitívak) nyilvánít a diagnosztikai módszer. Az esetek áttekintését segíti egy 2x2-es táblázat (igazságmátrix), amelyből számos fontos paramétert tudunk definiálni, és ezeken keresztül megfelelően tudjuk jellemezni a diagnosztikai módszer „jóságát”, hatékonyságát. A legfontosabb megbeszélendő fogalmak: szenzitivitás (érzékenység), specificitás, relevancia, szegregancia, téves figyelemfelkeltő arány, téves megnyugtatási arány, diagnosztikus effektivitás. Egy adott diagnosztikai módszer esetén a kapott jellemzők nagyon jelentősen függnek a (negatív és pozitív értékekre szétválasztó) határérték megválasztásától. A különböző diagnosztikai módszerek összehasonlítását segíti a ROC analízis, amit szintén bemutatunk az érdeklődőknek.