Büszkeségeink - Hallgatói kutatások a PPKE BTK-n

A 2023 tavaszán lezajlott 36. OTDK-n részt vett és ott díjat nyert hallgatóink képviselik a kutatói életpálya legfiatalabb generációját, egyben az utánpótlást. Az este folyamán a díjazottak közül néhányan bepillantást engednek számunkra munkájukba és eredményeikbe, ezzel rámutatva a Pázmányon zajló hallgatói munka színességére és lehetőségeire.

Program:

Mátó Áron: Zsebben elférő morális probléma – az okostelefon etikája

Az okostelefon mobilitása és okossága révén válik etikai szereplővé. Az okostelefon zsebben hordozható személyi számítógép, amely az internet lehetőségköréhez könnyedén hozzáfér. Ebből adódik, hogy az okostelefon soha nem látott mértékében válik elménk, memóriánk kiterjesztésévé, 21. századi köldökzsinórrá. Nem véletlen, hogy problémás használata népegészségügyi problémává vált. Kutatásom célja az okostelefon filozófiai-etikai megközelítése, a problémás használat megelőzése.

Egy pedagógiai program, amely céljául a problémás okostelefon-használat hatékony prevencióját tűzi ki, kénytelen a protektív és rizikó elmélet alapvetéseit felhasználva, a problémás használattól leginkább óvó védőfaktorokat (önkontroll és reziliencia) felmérni és megerősíteni. Az okostelefon morális vizsgálatára szolgál az ún. morális beállítódás fogalma, amely célzottan méri fel az okostelefonnal kapcsolatos morális attitűdöket és képességeket.

A kutatás során egy pedagógiai kísérlet keretein belül bemeneti és kimeneti mérésekkel ellenőriztem a program sikerességét, egy-egy féléves etapban etikaórákon foglalkoztam az okostelefonnal, annak etikai-morális vonzataival, problémáival 8. illetve 11. osztályos csoportokkal.

A pedagógiai kísérlet során a bementi és kimeneti mérések között több esetben volt tapasztalható változás a védőfaktorokban és a morális beállítódásban. Meglepetésként mégsem az önkontroll, hanem a reziliencia áll közelebb a morális beállítódáshoz, valamint nem a 8.-os, hanem a 11.-es csoportnál volt detektálható nagyobb változás. Azonban a morális beálltódás és a többi konstruktum közötti viszony feltérképezéséhez további kutatások szükségesek. A jövőben a program tökéletesítése és további kísérletek megvalósítása van tervben.

Posta Laura: "Legalább az életben-levés értelme maradjon meg" - hogyan fejleszthető az élet az idősotthonokban

Háttér és célkitűzés: Európa öregedése demográfiai tény. Jelenleg a magyar lakosság 21,9%-a 65 év feletti, mégis ez a korosztály viszonylag alulkutatott a pszichés jólléttel foglalkozó szakirodalomban. Az életkor kitolódása sajnos azt is jelenti, hogy sokan az életük utolsó szakaszát betegségekkel küzdve, segítségre szorulva töltik, így egyre nagyobb az igény az idősotthoni ellátásra (jelenleg a 65 év felettiek 21%-a él időskori ellátóhelyen). Jelen kutatás azt vizsgálja, hogy mik azok a tényezők, amelyek jelentősen befolyásolják az időskorúak életének minőségét, a pszichés jóllétet, illetve melyek azok a tényezők, amelyek az idősotthonban élők számára is relevánsak. A szakirodalom számos tényezőt említ, amelyből a következőket emelem ki: társas kapcsolatok, proszociális értékrend, az élet értelmességének érzése, spiritualitás, alkotó- és végrehajtó hatékonyság, illetve vitalitás. A kutatás fő hipotézise, hogy az idősotthonok igazolhatóan jó alternatívái lehetnek a magányos életnek. Módszer: A demográfiai változatosságot szem előtt tartva 24 időskorú személlyel folytatott életinterjúra és az általuk kitöltött WHO-WBI-5 kérdőív pontszámaira, illetve 20 idősotthon intézményi adottságainak és szolgáltatásainak feldolgozására alapozom az eredményeimet. Eredmények: A társas kapcsolatok konstruktumon belül kiemelkedik a közösségiesség és a proszociális értékrend. A vitalitás faktoron belül a fizikai aktivitás fontosabbnak tűnik, mint a szellemi aktivitás a pszichés jóllét szempontjából. Több interjúalany is a munkaszerű tevékenységet emelte ki, mint a teljesítményigény, az élet értelmessége és a kompetenciaérzés fő forrása. Sokan említették a spiritualitást, ami segít az élet értelmességének megélésében és a halálfélelemmel való megküzdésben. A tanulságok alapján megfogalmazhatjuk, hogy az idősotthonok alkalmasak lehetnek a gondozottak fizikai és mentális egészségének megőrzésére, hiszen maga az érzékelt szociális támasz is pozitívan befolyásolja az élettel való elégedettséget. A csoportidentitás kialakításával (pl. ünnepek, közös programok) erősíthető az önértékelés és a tagok közötti érzelmi kapcsolódás. Fontos lenne a mindennapi fizikai aktivitás biztosítása, az én-hatékonyság megőrzése (pl. ápolásba bevonás, konyhakert és kertgondozás), illetve a lelkiség lehetőségének megteremtése (akár szakember nélkül is vagy istentiszteletek helyett/mellett).

Szenes Eszter: Az orosz külpolitikai döntéshozatal az orosz-ukrán háború viszonylatában

A 2022. február 24-én eszkalálódott orosz-ukrán konfliktus alapjaiban kérdőjelezte meg a fennálló nemzetközi rendszer játékszabályait. Az agresszió következtében elengedhetetlenné vált a Kreml külpolitikai gondolkodásmódjának feltérképezése. A Moszkva jelentette új típusú kihívások azonban csakugyan korábban nem vagy kevésbé használt módszereket igényelnek, amelyek alkalmazása elengedhetetlen az esetleges jövőbeli konfliktusok előrejelzése és megakadályozása szempontjából. Az előadás SWOT-analízissel igyekszik rávilágítani az invázió körülményeire, miközben interdiszciplináris megközelítés keretében keresi a választ a "Miért?" és a "Miért pont most?" kérdésekre.

Szokolay Dávid: Menopauza és egzisztenciális szorongás

Mivel elöregedő társadalomban élünk, egyre több nőt érintenek a menopauza tünetei. A folyamattal járó élettani és pszichoszociális változások együttesen határozzák meg a menopauza-specifikus életminőséget. Jelen kutatás elsődleges célja a menopauza-specifikus életminőség vizsgálata az egzisztenciális szorongás Yalom (2017) által definiált modelljének, valamint Jacobson (1979) krízismátrix elméletének aspektusából. Továbbá megvizsgáltam magyar mintán azokat az életmódot, szocioökonómiai státuszt és a magánéletet érintő tényezőket, melyek a korábbi kutatási eredmények fényében összefüggésben állnak a menopauza-specifikus életminőséggel A kutatás digitális úton terjesztett kérdőív segítségével történt, melyet összesen 803 fő töltött ki. Közülük a negyven és hatvan év közötti, tehát a menopauzális átmenetben járó nők képezték a vizsgálat célcsoportját, összesen 387 fő. A következő mérőeszközök kerültek felhasználásra: a Menopauza-Specifikus Életminőség Kérdőív (MSQOL), a 25-itemes Connor-Davidson Reziliencia Skála (CD-RISC) és az Egzisztenciális Aggodalmak Kérdőív (ECQ). Az eredmények alapján a menopauzális átmenetben járó vizsgálati személyek intenzívebb egzisztenciális szorongásról számoltak be, mint a reproduktív életszakaszban lévő, vagy a folyamaton már korábban átesett nőtársaik. A menopauza-specifikus életminőség romlása, a korai menopauza és az alacsony reziliencia erőteljesebb egzisztenciális aggodalmakkal jár együtt. Az előnyösebb anyagi helyzetű, magasabb iskolai végzetséggel rendelkező, párkapcsolatukkal elégedett, szexuálisan aktív, rendszeresen testmozgást végző és hormonpótlást igénybe vevő hölgyeknek jobb a menopauza-specifikus életminősége. Ellenben 7 a munkanélküli, dohányzó, alkoholt fogyasztó vagy az üresfészek szindrómát aktuálisan megtapasztaló nők negatívabban élik meg a folyamatot. A vizsgálatban bizonyítást nyert, hogy a menopauzális átmenet kritikus időszaknak számít a legtöbb nő életében, melyet számos tényező összjátéka határoz meg.

Kulcsszavak: menopauza-specifikus életminőség, egzisztenciális szorongás, krízismátrix, normatív krízis, reziliencia