Nálatok, laknak-e állatok? Az állat-asszisztált pedagógia és fejlesztés lehetőségei

Minden gyermek álma, hogy állatot tarthasson otthon. Kevés ilyen állítás van, amely tényleg minden gyermekre igaz, mivel minden gyermek más. Ez az állítás viszont tényleg általános érvényű. Persze lehet ez a vágy erősebb vagy gyengébb, esetleg kimondott vagy kimondatlan, jelentkezhet életkorban később vagy korábban, de mégis általános érvényű. Egy nagy sokaságot vizsgáló nemzetközi kutatás a gyermekek boldogságát vizsgálta. Nemzetközi viszonylatban mérték fel a boldogságukat mindenfajta mutató mentén: városiak – falusiak, gazdagok – szegények, ép családban nevelkedők és elvált szülők gyermekei – de egyetlen változó mutatott a gyermekek boldogságára nézve szignifikáns különbséget, mégpedig a háztartásban az állatok jelenléte.

Az embereket és állatokat összekötő kapocs sokkal régebbi, mint a mi civilizációnk. Evolúciós távlatból nézve sokkal régebben és szorosabban vagyunk az állatokkal szoros kapcsolatban, mint amennyi időt az emberiség a civilizált kultúra keretei közt eltöltött. Az állatok és emberek közti viszonyt a biofília fogalmával lehet megközelíteni: Az ember rá van utalva minden élőre, szavak nélkül is kommunikál és szimpatizál velük.

Sajnos a városi környezet sok gyermeket megfoszt ettől az alapvető élménytől. Nehéz felmérni, hogy mennyivel lennének gyermekeink testileg és lelkileg egészségesebbek, ha állatok társaságában nőnének fel. De ami biztos, hogy hiányzik nekik. Ezen a ponton nyújt segítséget az állat-asszisztált fejlesztő pedagógia: Az állatok segítségével fejleszti többek közt a gyermekek motorikus, pszichés és szociális készségeit. Állatok segítenek a kommunikáció fejlesztésében, a zaklatott, figyelemzavaros gyermeket megnyugtatják, a visszahúzódó gyermeket felbátorítják. ezen fejlesztési lehetőségekből fog az előadás egy ízelítő bevezetést nyújtani.