Marsilio Ficino a talizmánok működéséről

Marsilio Ficino Az életről harmadik könyvében asztrológiai és természetmágiai szempontokat is bevet, hogy az ember életerejét az ég áldásaival is megtámogassa. A talizmánok tárgyalásában forrásai többek között al-Kindi De radiis című műve és a Picatrix. Az utóbbi az arab talizmánmágia kézikönyve, valójában az ókori görög mágikus elképzelések leszármazottja az asztrológia és a theurgia keresztezése révén. A talizmánmágia Aristotelés ontológiai alapelvein és a Ptolemaios csillagászati ismeretein alapszik, ezekre épülnek rá az asztrológiai tudnivalók. Az intelligibilis valóságok és a világ mint élőlény tanain keresztül az újplatonikus filozófia a vertikális összefüggések meghatározott rendszerét dolgozta ki. Ezen kötelékek révén az égi szférából bizonyos erőket a talizmánok testébe lehet belefoglalni, amelyek a kellő időpontban, a kellő anyagokból és formában elkészítve egy azt az erőt sugárzó objektummá válnak. Ficino a De vita coelitus comparandában, amely Plótinos Enneads IV, 3 kommentárjaként készült, az újplatonikusokból, Iamblichos, Proklos, Psellos és Synesios műveiből készített fordításainak tanulságait is beledolgozta a talizmánok működéséről szóló magyarázataiba. Valójában azonban minden kifejtés végső soron Platón Timaiosára és ott a világlélek mint démiurgosz értelmezésre megy vissza. Ezt értelmezte Plótinos is az egyetemes lélekről és a világlélekről szóló magyarázataiban (Enneads IV, 3 and 4) és Ficino is ehhez a tanításhoz visszakanyarodva magyarázza az asztrológiára alapozott gyógyítás és a talizmánok működésének az elvét is.