KÖNYVFESZTIVÁL, Holland díszvendégség: Trauma, tabu és irodalom

“Olvasó, én ezt a történetet nem akartam elmondani” – ezzel a kijelentéssel indul az idei Könívfesztiválra megjelenő Zuhan, mintha szállna. A holland Manon Uphoff (1962)  egy  kettős, hasadt élettörténetet önt szavakba. A mű autofikció, vagyis önéletrajzi anyagból készült regény. Uphoff, aki 1995 óta sikeres író, nővére 2015-ben bekövetkezett halála után elveszítette az elbeszélés és a nyelv erejébe vetett hitét. Kezdetben nem szavakkal, hanem képepekben próbálta megközelíteni azt, aminek ábrázolását íróként évtizedeken át kerülte. 2016-ban készült installációjának a “Szoba Minótaurosszal” címet adta: ez a materializálódás tette számára lehetővé, hogy mégis megírhassa megrázó erejű könyvét 2019-ben. Az utolsó fejezet a “Boszorkányszombat” nevet viseli: az életben maradt három nővér leszámol a rémálommal. Ennek a fejezetnek a folytatásakén hét évvel az első kiállítás után idén szeptember 8.-án újabb kiállítás nyílt Utrechtben, “Négy elem” címmel, ezzel szertartásosan lezárul  a szabadulás folyamata. A szerzővel a fordító, Daróczi Anikó és Szabó T. Anna beszélget a mágikus hét évről.