"Mondd meg, mit szeretsz, megmondom, ki vagy!" Kinek van igaza az ízlésvitákban?

Ha egyszer minden ízlésítélet szubjektív, miért érzünk rá ellenállhatatlan vágyat, hogy meggyőzzük a többieket kedvenc előadóink, filmjeink és regényeink nagyszerűségéről? És fordítva: ha úgy gondoljuk, hogy létezik jó ízlés és rossz ízlés, akkor mit kezdünk azzal a ténnyel, hogy sokak szerint az esztétikai választásaink (például a zenefogyasztási szokásaink) "ránk vallanak" -- azaz a személyiségünk lényegét fejezik ki? Az előadáson az esztétikai normativitás művészetfilozófiai problémájának eredünk nyomába.